Japán földrajza

Japán földrajz az idők folyamán nagyon keveset változott. Japánnak alig vannak természeti erőforrásai, az ország rendkívüli teljesítménye a japán nép rendkívüli képességeiben és történelmi sajátosságaiban keresendő. Japán területe viszonylag kicsi. Vagy is a használható földterületet illetően ez az ország sokkal kisebb annál, mint amekkorának a térkép mutatja, és természeti kincsekkel sincs túl jól ellátva. Japán teli van hegyekkel, ezek királya a Fudzsi 3776 magas vulkáni kúpja. Területének alig egy ötödét teszi ki a megművelésre alkalmas nem túl termékeny síkságok. Energia szükségletének 90%-át az import teszi ki. Japán legfőbb természeti sajátossága a sok-sok eső mellett a mérsékeltebb klíma, amely energikus életvezetésre bátorít.

A japánok a vízbőség minden előnyét kihasználták: csatornahálózatot építettek ki, hogy minden megművelhető földterületet rizsföldekké változtassanak.  Ez az intenzív földművelés tette lehetővé, japán számára, hogy nagy népességet tartson el. Japánban nincsenek nagy folyórendszerek, itt az öntözéses gazdálkodás inkább a híres japán együttműködési készség és a kiscsoportokon bellül a döntéshozatalra való hajlandóság kifejlődését segítette elő. Japán dúsvegetációjú terület, hegyeit sűrű erdősségek borítják.

Japánt nem keresztezték világkereskedelmi főútvonalak, azt hitték a róla,  hogy ott a világ vége és el volt szigetelve a modern korszak nagy civilizációitól. Voltak azonban előnyei az elszigeteltségenek, amelyek hosszútávon kárpótolták a hátrányokért. A tenger bőségesen kínált halat, amely mind máig a legfontosabb állati fehérje forrás a japánok számára. A szigethelyzet megmentette a japán kultúrát a kontinest végigpusztító nomád  hordáktól és az ellenséges invázióktól. Az elszigeteltség viszonylafos békét jelentett, nagyobb lehetőségeket a saját képességek kibontakoztatására, érdekes sajátos életmód kiépítésére, mint a legtöbb népnél.